Közismert nevén japán fagyal, egy örökzöld cserje, amely a Araliaceae (aráliafélék) családjába tartozik. A növény őshonos Japánban, Koreában és Tajvanon, de számos helyen dísznövényként termesztik, különösen a mérsékelt éghajlatú területeken.

A Fatsia már hosszú ideje, a viktoriánus korszak óta népszerű növény, amelyet elsősorban levelei miatt termesztenek, mivel virágait ritkán hozza, és jól bírja a különböző környezeti hatásokat. 

A szobaarália a nappalikban, előterekben kitűnő szoliter növény, akár 120 cm-es, vagy annál is hatalmasabb termetével, és nagy, mély karéjú fényes leveleivel igen dekoratív.

Szereti a hűvös, jó levegőjárású helyeket, ahol elég fényt kap.

Igen ellenálló növény, a felsoroltakon kívül más körülmények között is megmarad.

Gyorsan nő, ha rendszeresen kap tápanyag utánpótlást, és évente átültetjük.

A hajtáscsúcsokat tavaszonként metszük vissza, így cserje alakra nevelhetjük.

A leveleket érdemes időnként lemosni,és a kifejlett növényről a bimbókat eltávolítani.

Ha minden igyekezetünk ellenére a levelek eltorzulnak, vágjuk vissza a szárat, és a növény hamarosan újra hajtani fog.

A növény átlagos meleget igényel, télen tartsuk hűvösen, a 21 C fok feletti hőmérsékletet lehetőleg kerüljük.

Világos, vagy félárnyékos helyet kedvel. Télen jó megvilágítást kíván.

Tavasztól őszig rendszeresen öntözzük, télen kevésbé.

Gyakran permetezzük vízzel.

Évente, tavasszal, érdemes átültetni.

A Fatsia japonica levelei mérgezőek lehetnek, ha a házikedvencek, például kutyák vagy macskák megeszik őket. Ezért célszerű odafigyelni, hogy ne férjenek hozzájuk.